Gyerekkorom téli emlékei nagyon kedvesek számomra. Szeretem a telet, a hóesést, a hideget és mindent, ami ehhez kapcsolódik.
Nagyon örülük, mert gyerekeim is így vannak ezzel. Őket főleg a hóesés bűvöli el,
aztán pedig benne a játék.
Ilyenkor a férjem és én is kicsit megint gyerekek leszünk!
A legelső dolgunk ilyenkor egy nagy hóember felépítése, aki minden évben másként néz ki!
Előkerül a szánkó, a hócsúszka. Nagyokat csúszkálunk a közeli pályán és jóízűeket nevetünk.
Persze a szokásos hócsatánk sem maradhat el, amire buzgón, előre elkészítjük a bombának szánt hógolyókat. Aztán jöhet a csata!
Hagyomány nálunk, hogy nagyokat kirándulunk a közeli erdőben. Ez minden alkalommal elbűvöl. Nagyon jó felfedezni és most már a gyerekeknek is megmutatni a puha hóba süppedő állatok nyomait, a néha hallható hangokat, zörejeket, motozást, az etetőnél lakmározó állatokat, az előttünk elsuhanó őzeket, szarvasokat, vaddisznókat, nyuszikat. Az idei nagy, megijedős emlék egy károgó varjú, ami nagy zajjal repült fel egy fáról és tele károgta az erdőt.
Gyönyörú ilyenkor a vadlesekről belátható táj. Itt nagyon jól esik a termoszból iható, illatos, melegen gőzőlgő tea. Külön hagulata van, ha Holle anyó még a dunnáit is megrázza!
A kirándulás végén jó érzés fáradtan, a hidegtől meggémberedő kézzel, nehéz lábakkal, pirosló pofival és begyűjtött élményekkel megérkezni a jó meleg otthonba.
Aztán, mikor már átmelegedtünk jöhet a benti játék!
A kellemes melegből jó kinézni a télbe, ahonnét a hóemberünk nevet vissza ránk!
Legyen nektek is kellemes, havas teletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése