A minap Jázminnal hosszasan beszélgettünk a gyerekkoromról. Sok minden érdekelte őt. A kérdéseknek se vége, se hossza nem volt. Kicsi arcán a meglepődéstől a csodálkozásig, a huncut mosolyig mindent láttam.
Aztán szóba kerültek a játékaim. Többek között a játékbabám., amit már nagyon régen láttam és fogtam a kezemben.
Jázmin szeme tágra nyílt és élvezettel hallgatta azokat az eljátszott történeteket, aminek a régi babám és én voltam a részese.
Majd meglepett és azt kérte mutassam meg neki. Másnap a mamánál a sok kincset és emléket rejtő padlásról előkerült a BABA!
( A padláson kicsit visszarepülhettem a gyerekkoromba az ott talált kincsek segítségével. Több időt töltöttem fönt a poros dobozok között, mint akartam. A kezembe akadt tárgyak régi emlékeket csalogattak elő, amelyektől néha elmosolyogtam és néha pedig a könnyeimmel küzködtem.
A mélyen rejtőző emlékeim csak úgy tolakodtak felszínre törni. Nagyon jó volt egy kis időutazáson részt- venni. Ezt pedig Jázminkának köszönhetem!)
Szegény baba mikor előkerült alig ismertem rá. Ütött-kopott, koszos, kócos és ruhátlan volt. Bizony-bizony még "baleseti ellátásra" is szorult.
Nem is tudom hogyan lett ilyen! Úgy emlékszem, hogy mindig nagyon vigyáztam rá. Ő volt a legkedvesebb és a kedvenc játékom.
Aztán elkezdődött a baba körüli munka. Megfürdettük, megmostuk a haját, majd megszárítottuk.
Jázmin az "Anya Babakórházába" küldte - ahogy ő mondta. Itt "meggyógyítottam" a lábait.
Ezt követöen kozmetikushoz vitte a lányom. Szempillákat tettünk vissza és szájfényt kapott. A fodrász sem maradhatott el. Egy órán át fésültem a haját, hogy szép legyen megint.
Másnap pedig következett a varrónő. Vagyis én! Kislányom kiválasztotta ezt a csíkos anyagot, megálmodta a ruhát és rám bízta az elkészítését.
Mire hazaérkezett az oviból Fruzsi baba teljes pompában várta őt. Újjászületve és kicsinosítva!
Újra szép baba lett belőle.
Jázminkára bíztam. Mostantól neki kell rá vigyáznia.
Remélem olyan sok örömöt és önfeledt játékos órákat szerez neki is, mint nekem gyerekként!
